Nagy volt az érdeklődés a Népliget megújítására kiírt tájépítészeti ötletpályázaton, amelyre 16 pályamű érkezett. A bírálóbizottság hat pályaművet is értékesnek és szakmailag megalapozottnak tartott, de első helyezettről nem született ítélet. A FUGÁ-ban a nagyközönség számára is bemutatták a pályaműveket. A Magyar Kertörökség Alapítvány delegáltjaként Szikra Éva tájépítész, kerttörténész vett részt a bírálóbizottság munkájában, képviselve a park történeti értékeinek figyelembevételét. A tervpályázat során szerzett meglátásait egy cikkben foglalta össze, amely az alábbiakban olvasható.
A Népliget Budapest legnagyobb kiterjedésű zöldterülete /129 ha/, közparkja fokozatos területvesztései ellenére is. 2005-től saját jogon történeti kert, ami tovább emeli jelentőségét. Történeti kertszerkezetének megmaradt elemei, értékes faállománya, és mára a város szövetben való elhelyezkedése révén rendkívül fontos szerepe van Budapest zöldfelületi rendszerében.Sajnálatos módon az utóbbi évtizedek alatt állapota, közbiztonsága sokat romlott, de így is, a mai napig fontos szerepet játszik a környék életében.
A Népliget története a 19. századra nyúlik vissza, amelynek kialakulását a fennmaradt történeti adatok – a parkról készült tervek, felmérések, térképek, légi felvételek, leírások, archív fotók – birtokában jól lehet rekonstruálni. Több korábbi tanulmány alapján a pályázathoz szükséges kerttörténeti tudományos dokumentációt Fekete Albert állította össze.
A Népliget történeti kutatásának fontos forrásai a parkról készült tervek és felmérések, amelyek a térképekkel és légi-felvételekkel összevetve jól dokumentálják a Népliget történeti fejlődését. Pecz Ármin (1820-1896) Budapest Főváros Levéltárában őrzött, Népligetre készített 1868-as terve nem valósult meg, ugyanakkor fontos történeti adalék. A Népliget 1890-es évekbeli kialakításáról jelenleg nem ismert tervanyag, ugyanakkor fennmaradt a “Kertészeti Lapok”-ban közölt, Ilsemann Keresztély (1850-1912) által készített terv, amely a Népliget újligeti részéről készült. A park jelenlegi kialakítása 1930-1935 között jött létre, amelynek alapját Räde Károly (1864-1946) terve képezi.
A 20. század második felében is készültek további fejlesztési tervek, koncepciók, illetve a Centenáriumi parkhoz kapcsolódó tervanyagok, amelyek igyekeztek az új, aktuális igényeket figyelembe venni. A park leromlott, de ugyanakkor rendkívüli potenciállal rendelkező jelentőségére és megújítására már évekkel korábban Mőcsényi Mihály professzor úr is felhívta a figyelmet. Most a Főváros, mintegy első lépésként kiírt ötletpályázata remélhetőleg kimozdítja a parkot ebből a több évtizedes „Csipkerózsika” álomból.
A pályázat zsűrijében 13 szavazati joggal is rendelkező tag vett részt, akik elsősorban a különböző szakmai szervezeteket képviselték. Munkájukat külsős szakértők támogatták.
Az ún. „kert-történeti szekció” (Szabadics Anita és Szikra Éva) legfőbb szempontja a bírálat során az örökségvédelmi javaslatok betartása mellett az volt, hogy olyan új funkciókkal, tájépítészeti részletekkel gazdagodjon a liget, amely életre kelti ezt az értékes területet. Elsősorban, mint egységes tájépítészeti kompozíciót értékelték a pályaműveket, ahol az új elemek harmonikusan illeszkednek a meglévő adottságokhoz, ugyanakkor kiszolgálják a mai igényeket is. A természet közeli kikapcsolódás lehetősége, a rekreáció, az aktív pihenés, a szabadban töltött tartalmas szórakozás (a park eredeti funkciója is ez volt) és nem utolsó sorban a klímaváltozás során a városi embereket különösen érintő nehézségek elviselése. Mindezt lehetőleg a 21. századi „okos” fenntartási módszerek biztosításával.
Tekintettel a ma is még meglévő és fellelhető történeti elemekre, ezeknek megtartása, rekonstrukciója, jelentőségük kiemelése volt az egyik legfontosabb bírálati szempont.
A zsűrizés folyamán felmerült dilemma volt, hogy a Népliget milyen irányban fejlődjön tovább. Városi közparkként, vagy a természetes állapotokhoz közelítő parkerdőként?
A kerttörténészek véleménye szerint a Népliget elsősorban történeti értékű városi közpark, amelyet ennek értelmében kell tovább fejleszteni. Természetesen e mellett, már méretéből adódóan is meglehetősen nagy területek maradhatnak „természet közeliek” a biztonság figyelembevételével.
Az eredeti terület csökkenését fokozta, hogy vannak a parkban olyan funkciók, amelyek szinte zárványként helyezkednek el, létjogosultságuk megkérdőjelezhető. Úgy gondolták, hogy a pályaművekben fellelhető olyan javaslatok, amelyeknek megvalósíthatósága kissé vitatható, mint pl. a tavak, ezeknek eltávolítása után ide kerülhetnek.
Mivel ötletpályázatról volt szó, így elképzelhetőnek tartották azt a sokféle nagyszerű javaslatot, amiből néhányat, fokozatosan érdemes megvalósítani. Ennek megfelelően azokat a pályaműveket értékelték jobban, ahol jól megoldották a történeti elemek figyelembevételét, azt a harmóniát, ami eredetileg is erőssége volt a parknak. Ütemezhető az építés, ill. egyes javasolt új elemnek az elhagyása után is működhetnek. Voltak viszont olyan túldimenzionált javaslatok, amelyek nem illenek ide, vagy nem indokolt (magas kilátók, lomb-sétányok, stb.) építésük.
Általában az 1928-as Räde féle tervet vették figyelembe a pályázók. A történeti úthálózatot, a tudományos dokumentáció javaslatait megkísérelték saját felfogásuk szerint beemelni. A fontosabb történeti úthálózatot általában megtartották a tervezők, de abban már sok eltérés volt, hogy milyen keresztmetszettel, milyen sűrűséggel javasolták séta-, kerékpáros utakkal feltárni a területet.
A Dísz tér helyreállítása általában megvalósult, néhány kivétellel, akik oda nem illő funkciót terveztek. Ez vonatkozott a Lengyel légiósok parkrészre is. A Fogadó bejáratok értelmezése eltérő volt. Nem mindenki ismerte fel a mai, illetve jövőbeli változásokat, igényeket. A Mutatványos tér, mint a park egyik legfontosabb tisztása, nem mindenki számára volt egyértelmű.
A funkciók helyenként túl sűrűn jelentek meg, nem érezve az egyensúlyt a laza természetes részek és a mozgalmas funkciók között. Ugyanez az egyensúly hiányzott a sűrű beerdősült területek és a tisztások aránya között is.
Nagy dilemmát jelent egy olyan történeti kertben a víz alkalmazása – tó, patak, nagyobb méretű medence -, ahol eredetileg nem volt. Viszont alkalmazása komolyan emeli a park használati értékét a forró nyári napokon. Bár egy városi parkban a nagy vízfelület kincset ér, a Népliget vízáteresztő, homokos talaja, vízutánpótlási nehézségei, valamint a történeti parki előzmények nem indokolják nagyobb vízfelület létesítését. Kisebb vízarchitektúrák megvalósítását a bírálóbizottság javasolt szigetelt mederrel, vagy díszmedence formájában.
Mivel az ötlet pályázat célja valóban az volt, hogy egyszerűbb, vagy esetleg távlatban izgalmas dolgok valósuljanak meg, a zsűri kevésbé mérlegelte a bekerülési összegeket, vagy a közlekedés konkrét megvalósíthatóságát. Szerencsére a bizottságban a többi szakterület képviselői is megtették észrevételeiket, amelyek segítséget nyújthatnak a későbbiek során.
A növényállomány dendrológiai értéke, még ilyen lepusztult állapotban is jelentős. Ennek megoldását is több oldalról közelítették meg a pályázók. Volt, aki bátortalanul kezelte az irtásokat, volt viszont az ellenkezője is, a fasorok kiegészítése, alkalmazása is több megoldást nyújtott.
Általában megérezték a pályázók a Népligetnek ezt a ma is nagyon erős természetességét, ami jelenleg szinte legfőbb erénye. Igyekeztek ezt fokozandó mai izgalmas kertrészeket, állat megfigyelő helyeket kialakítani.
A 16 pályaműből 6 olyan munka született, amelyben értékes, jól felhasználható tájépítészeti megoldások születtek. A bírálóbizottság véleménye alapján több pályamű is értékes, szakmailag megalapozott, jól hasznosítható javaslatokat fogalmazott meg a Népliget felújítására, azonban a pályázatok közül egyik sem fogalmazott meg olyan közparki felújítási javaslatot, amely koncepcióterv szintjén teljes mértékben elfogadható irány lenne és így a park felújításának továbbtervezéséhez önmagában alapul szolgálhatna. A 4D Tájépítész Iroda pályaművét tartotta a Bizottság összességében a legjobbnak, de nem minden részletében. Ennek értelmében első díjat nem adott ki a bizottság, ők II. díjban részesültek. Az értékes és jól hasznosítható koncepcionális és részmegoldásokat tartalmazó pályaművek között három III. díjat és két megvételt szavazott meg a zsűri. Sokfélék voltak a pályaművek, így olyanok is elismerésben részesültek, akik nagyon figyeltek a természeti adottságokra, részletekre és az igazi „szabadban levést” részesítették előnyben, jó ökológiai megoldásokkal kiegészítve a tervet. Mások viszont úgy figyeltek a történeti elemekre, hogy csak finoman egészítették ki azokat. Ez a sokszínűség tette igazán sikeressé a pályázatot! Természetesen igazán sikeresnek csak akkor tekinthetjük ezt a kezdeményezést, ha sikerül valóban elkezdeni a park felújítását, még akkor is, ha ez csak kisebb lépésekben valósítható meg!
Szikra Éva
